Az 1980-as évek óta uralkodó nézet szerint a vállalatok egyetlen felelőssége a részvényeik árának növelése. Ez a szemlélet azonban hazavágta a nyugati ipart, leépítette a középosztályt és az innovációs képességeket. Itt az ideje felszámolni Jack Welch örökségét.
2023. január 04. 18:03
p
3
0
0
Mentés
A politikai és gazdasági paradigmák velejárója, hogy magától értetődőnek és időtlennek tűnnek, és első látszatra mindig őrültségnek tűnik a megkérdőjelezésük. Az én generációm számára szerte a nyugati féltekén ilyen paradigmát jelent a tőzsdei alapú kapitalizmus – Milton Friedman fundamentalista logikája, mely szerint a vállalatok egyetlen dolga a részvényeseik pénzének gyarapítása. Ez azonban nem volt, és talán nem is lesz mindig így.
A Thomas Edison által alapított General Electricet (GE) közel kilencven éven át csak Generous (nagylelkű) Electric néven emlegették Amerikában a vállalatnak otthont adó helyi közösségek jóléte melletti elkötelezettségéért. Ezekben az évtizedekben az USA gazdasági növekedése a cégek, a dolgozók és a kormány harmonikus viszonyán alapult, a munkavállalók fizetése a termelékenységgel párhuzamosan nőtt. A motorokat, vezetékeket és háztartási gépeket gyártó GE, amely kifejezetten híres volt az élethosszig tartó foglalkoztatásról, egyike volt a legjobban teljesítő vállalatoknak: alig néhányan előzték meg a legprofitábilisabb cégeket összesítő Fortune 500 listán.
1981-től aztán valami alapvetően megváltozott – nemcsak a GE-nél, de az amerikai kapitalizmusban is. David Gelles veterán újságíró szerint a paradigmaváltás egyetlen személyhez, Jack Welch bostoni vegyészmérnökhöz köthető, aki a teljes ismeretlenségből egyszer csak a GE vezérigazgatói székében találta magát. Tizennyolc éven át, egészen 2001-ig irányította a világ egyik legnagyobb vállalatát, és befolyásán keresztül a felismerhetetlenségig átformálta a piacgazdaságot. Szentimentális humbugnak nevezte a cég és alkalmazottai közötti hűséget, a profitmaximalizálást jelölte meg egyetlen zsinórmértékként, és évente elbocsátotta a dolgozók leggyengébben teljesítő tíz százalékát. Belső képességeinek fejlesztése helyett átlagosan hetente vásárolt fel kisebb cégeket, és kéthetente szabadult meg egy-egy részlegtől. Egyfajta óriásbankként kezelte a GE-t, és a költséghatékonyság lett az egyetlen terület, ahol ambicionálta az innovációt.
Welch öröksége valóban rendkívüli. Ő volt az első nyugati vállalatvezető, aki nyíltan felvállalta, hogy meg sem próbálja orvosolni a hazai ipar versenyképességi problémáit, egyszerűen kiszervezte a munkahelyeket a Távol-Keletre. A hatékonyságfétissel előteremtett pénzt sem innovációra, hanem saját részvények felvásárlására és a menedzsment díjazásának bődületes növelésére költötte – Welch alatt a GE-dolgozók és vezetőik közötti jövedelemkülönbség a tizenkétszeres szorzónak is az ötvenszeresére nőtt. Amikor nyugdíjba ment, világszerte tizenhat meghatározó multit vezettek olyan emberek, akik bevallottan Welch- fanatikusként tanultak bele az üzletbe. „Ha Jack leugrott volna egy hídról, akkor több száz vállalatvezető ugrott volna utána.” Ezért sincs okunk csodálkozni azon, hogy ma mindenütt „úgy ünneplik a részvényesi érték növekedését, mintha egy hatalmas orvosi áttöréssel lenne egyenértékű”.
S hogy mi a sors iróniája? Hogy Jack Welch szemérmetlen receptje még csak nem is működik. Regnálásának derekán a GE a világ legértékesebb vállalata volt, 2008-ban már könyörögnie kellett az állami mentőcsomagért. Hiába, egy költségcsökkentő önmagában nem vezérigazgató, a vállalatoknak igenis felelősségük a patrióta elkötelezettség és a valós technológiai innováció.
David Gelles: The Man Who Broke Capitalism. How Jack Welch Gutted the Heartland and Crushed the Soul of Corporate America – and How to Undo His Legacy. PublicAffairs, 2022
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az Európának ártó baloldali többséget?
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.