A túlnépesedés miatt ökológiai és humanitárius katasztrófa előtt állunk. Vagy mégsem? Egy kanadai szerzőpáros szerint a valóság ennek épp az ellenkezője. A csökkenő termékenység miatt a 21. század közepétől a népesség csökkenni kezd, és a hanyatlás soha nem ér majd véget.
2021. szeptember 22. 10:37
p
1
0
1
Mentés
Tudósok kétszáz éve állítják, hogy civilizációnk – s vele akár a bolygó – pusztulását az elkerülhetetlen túlnépesedés okozza majd. Thomas Malthus már 1798-ban arról értekezett, hogy a gazdasági és kulturális stabilitást a népességnövekedés döntheti romba. 1968-ban Paul Ehrlich adott közre globális éhínséget vizionáló, a Római Klubot is megihlető jóslatot The Population Bomb (a népesedési bomba) címmel. Lehet, hogy ez az egész csak félreértés? Darrell Bricker, az Ipsos kutatócég vezérigazgatója és John Ibbitson veterán újságíró közös könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy a valóság a túlnépesedés szakállas közhelyének szöges ellentéte. „A huszonegyedik század meghatározó eseménye három évtized múlva következik be, amikor a globális népesség csökkenni kezd. Miután a hanyatlás elkezdődik, soha nem ér majd véget.” Igen, jól érti, kedves olvasó – kanadai szerzőpárosunk szerint hamarosan nem túl sokan, hanem túl kevesen leszünk a Homo sapiens fennmaradásához.
A könyv részletesen bemutatja, hogy az emberi történelem során egyszerre volt magas a születési és a halálozási arány, így a Föld népessége sokáig csak lassú ütemben növekedett. 1800 után az élelmiszer-termelési és közegészségügyi innovációk eredményeként a halálozási arány csökkenni kezdett, így a népességnövekedés dinamikussá vált. Ez azonban a közhiedelemmel ellentétben időszakos jelenség. Szintén a tizenkilencedik századtól ugyanis iparosodás s vele szoros összefüggésben urbanizáció kezdődött, ami Bricker és Ibbitson szerint megágyazott a küszöbönálló nagy fordulatnak. A városiasodás, az általánosan elérhetővé váló oktatás és mindenekelőtt a nők rohamosan változó társadalmi szerepének hatására a termékenység nemzedékről nemzedékre, országról országra zuhanni kezd. A fejlődő országokban egyre több nő jut képzéshez és karrierlehetőséghez, ezért egyre több pár halasztja el a gyermekvállalást, vagy vállal felmenőinél kevesebb gyermeket. Ez a folyamat sokkal gyorsabb, mint ahogy azt korábban feltételezték.
Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Constantinovits Milán írása.
Az utóbbi 30 évben a nehézségek ellenére is megtartottuk vezető szerepünket. A klímaváltozás, a munkaerőhiány és a generációváltás azonban óriási kihívást jelent.
Mitől vonzók a magyar egyetemek a külföldiek szemében? Mikor kerülhet pont az Erasmus-ügy végére? Interjúnk a magyar felsőoktatás és kutatás nemzetköziesítéséért felelős miniszteri biztossal.
Marco Rossi szövetségi kapitány kihirdette a nemzeti együttes bő keretét. E 34 labdarúgó közül kerül ki az a 26, aki Magyarországot képviseli nyáron Németországban. Seregszemlénk az Európa-bajnokságra készülve.
A kínai elektromosokra kivetett brutális vám a legrosszabb kampányhúzás, amit csak Biden elkövethetett. Az eredmény senkinek nem lesz jó, az amerikai vállalatoknak és fogyasztóknak a legkevésbé.
A helikopterbalesetben elhunyt Ebrahim Raisi helyére átmenetileg volt alelnöke lép.
p
0
0
4
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Karvaly
2021. szeptember 23. 02:09
"és a hanyatlás soha nem ér majd véget."
Bizonyára kifejtik a könyvben az okokat is, amivel azt igazolják, hogy a hanyatlás állandó (gondolom, főképp az, ami a cikkben is szerepel, az elöregedő társadalom okozta gazdasági következmények és társadalmi feszültségek), de a történelem azt mutatja, hogy ha van szándék, szinte bárhonnan van visszatérés: ott van például Kína, sokáig "Ázsia beteg embere", amit Anglia le tudott győzni katonailag, majd Mao mély szegénységbe taszított: mára oda koncentrálódik az ipar, és hamarosan a legnagyobb GDP-jű ország lehet, illetve ott van Izrael, amelyet kétezer év nemlét után tudtak újralapítani.
Ezért nem hiszek abban, hogy ha egy országban kimondott szándék van a népesedés növelésére, az nem fog sikerülni. (Tudom, Magyarországon még mindig 1,6 alatti fertilitás, remélem, hogy ez egy olyan folyamat, aminek a végén sikerül elérni a 2,1 fölötti célt)