A teljesítmény ünneplése helyett ma az áldozati identitás a divat. Pedig a nemzetállamok sikere a jövőben is azon áll, képesek-e felépíteni a tehetség arisztokráciáját. Van mit tanulni a 19. század porosz, francia és brit közintézményeitől vagy éppen a császári Kínától – vallja a The Economist sztárújságírója.
1958-ban Michael Young brit szociológus megjelentetett egy látomást The Rise of the Meritocracy (a meritokrácia felemelkedése) címmel. Fiktív elbeszélésének középpontjában egy olyan világ állt, ahol a politikai és gazdasági vezetőket kizárólag képességeik és szorgalmuk, nem pedig társadalmi hátterük és vagyoni helyzetük alapján választják meg. Young nem idealizálta ezt a világot, épp ellenkezőleg: azt vallotta, hogy ha másnaptól bevezetnék a rendszert, a „szakértők uralma” legkésőbb a 2030-as évek elején szükségszerűen felkeléshez vezetne. A szélsőbaloldaltól a plebejus jobboldalig pontosan ezt látjuk és tapasztaljuk ma – állítja a The Economist szerkesztője.
Adrian Wooldridge hiteles krédóval rendelkező, régi vágású újságíró. Tíz nagy sikerű kötet szerzője, jobboldalisággal épp nem vádolható, ám kíváncsisággal igen – The Right Nation címmel ő jegyezte az amerikai konzervativizmusról valaha született egyik legtartalmasabb könyvet –, s az írásaira mindig érdemes odafigyelni. The Aristocracy of Talent (a tehetség arisztokráciája) című könyvében annak jár utána, mi a tehetség szerepe a 21. századi folyamatokban.
Bár a meritokrácia fogalmát Young ismertette meg az angolszász nyilvánossággal, az ideát a demokráciával szemben erősen gyanakvó Platónig vezethetjük vissza. Ő írt először a filozófus királyok alkotta kormányzó osztályról, s már a császári Kína is vizsgát vezetett be a legtehetségesebbek felkutatására. Később a felvilágosodás Európa-szerte erősítette a meritokratikus gondolatot, a tengerentúlon Thomas Jefferson kifejezetten megkülönböztette a gazdagságon alapuló mesterséges és a tehetségen alapuló természetes arisztokráciát. Wooldridge szerint a világ azóta kiábrándult a meritokráciából, ami a jobboldalon a brexitnépszavazásban vagy Donald Trump megválasztásában, a baloldalon az „előjogok” elleni jakobinus hevületű őrjöngésben érhető tetten. Az ok, hogy a vezetői kiválasztás során a fontos intézmények sosem tudtak felülkerekedni saját vakságukon, és akut egyensúlytalanság alakult ki az arisztokráciát adó tíz–negyven százalék, valamint a többség képviselete között. Az USA harmincnyolc legjobb egyeteme ma több hallgatót vesz föl a társadalom leggazdagabb egy százalékából, mint a maradékból összesen.
Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Constantinovits Milán írása.
Az utóbbi 30 évben a nehézségek ellenére is megtartottuk vezető szerepünket. A klímaváltozás, a munkaerőhiány és a generációváltás azonban óriási kihívást jelent.
Hány mandátummal lenne elégedett? Melyik frakcióba várja a Fideszt? Ki lenne az ideális EB-elnök? A kormánypárt EP-listavezetőjével beszélgettünk.
A riporter hiába kérdezett rá többször is, nem derült ki, hogy a főpolgármesternek hogy volt ideje könyvet írni.
Mitől vonzók a magyar egyetemek a külföldiek szemében? Mikor kerülhet pont az Erasmus-ügy végére? Interjúnk a magyar felsőoktatás és kutatás nemzetköziesítéséért felelős miniszteri biztossal.
Marco Rossi szövetségi kapitány kihirdette a nemzeti együttes bő keretét. E 34 labdarúgó közül kerül ki az a 26, aki Magyarországot képviseli nyáron Németországban. Seregszemlénk az Európa-bajnokságra készülve.
Listavezetőjük szerint a miniszterelnök személye garancia az illegális bevándorlás megállítására.
Azt is elárulták, hogy részt vesz-e amerikai delegáció a temetési szertartáson.
