Évtizedes – gyakran fegyveres – konfliktus fajult el 2017-ben, amikor Mianmar hadserege az addig is jogfosztott muszlim rohingja kisebbség elűzésébe kezdett. Mianmar néhány hete újra katonai diktatúra lett: a rohingják ügyére nem most lesz megnyugtató megoldás, és közben a buddhista többség is lázong.
2021. március 24. 12:01
p
0
0
0
Mentés
Kovács Blanka és Vargha Márk írása a Mandiner hetilapban.
Február elején a mianmari katonai puccs hírétől volt hangos a nemzetközi sajtó. A szövetségi állam de facto vezetőjét, Aun Szan Szu Kjit és több politikustársát letartóztatták választási csalásra hivatkozva. Min Aun Hlain, a hadsereg főparancsnoka szükségállapotot hirdetett a következő egy évre. Azóta néhol teljesen megszűnt az internetszolgáltatás, több nagyvárosban véres tüntetéshullámok zajlanak, a demonstrálókkal szemben statárium van érvényben.
A helyzet nem ismeretlen a nép előtt: az 1989-ig Burma nevet viselő országot 1962-től 2015-ig katonai diktatúra uralta. A Nobel-békedíjas Aun Szan Szu Kji vezette Nemzeti Liga a Demokráciáért 2016-ban megnyerte a választást, azonban továbbra is osztoznia kellett a hatalmon a hadsereggel, a négy évvel későbbi voksoláson viszont elegendő szavazatot szerzett az önálló kormányalakításhoz. A vezérkar az új parlament első ülésnapjára időzítette a hatalomátvételt. Aun Szan Szu Kji nemzetközi megítélése az utóbbi években fokozatosan romlott, mert a demokráciáért és az emberi jogokért folytatott küzdelmében elbukott: emberi jogi szervezetek azzal vádolják, hogy a hadsereg mellé állt a rohingja kisebbség ellen elkövetett etnikai tisztogatás után.
Régóta tartó megkülönböztetés
A körülbelül ötvennégymilliós Mianmar etnikailag és vallásilag kivételesen sokszínű ország: százharmincöt népcsoport él a területén, a kormány azonban csak nyolcat ismer el hivatalosan – a rohingják nem tartoznak közéjük. A lakosság 88 százaléka buddhista, 6 százaléka keresztény, 4 százaléka muszlim, 2 százaléka egyéb vallást követ. A muszlim lakosság zöme az ország legelmaradottabb részén, a nyugati, óceánparti Arakán államban él; itt két etnikum különböztetendő meg: a kamanok és a rohingják. Előbbieket elfogadja a társadalom, mivel a burmai nyelv valamely dialektusát beszélik, a burmai buddhista népességhez hasonló szokásaik vannak, és állampolgársággal is rendelkeznek. A legnagyobb lélekszámú muszlim kisebbséggel, a rohingjákkal azonban kevesen vállalnak szolidaritást. Idegen bevándorlóként tartják őket számon, sőt a társadalom nagy része úgy véli, hogy Bangladesben lenne a helyük. Mivel az alkotmány alapján nem számítanak mianmari állampolgárnak, és a kormány tagadja önálló etnikai karakterüket, nincs joguk az állami egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és más alapvető szolgáltatásokhoz, nem szavazhatnak, mozgásuk korlátozva van, kormányzati engedélyre van szükségük lakóhelyük elhagyásához és a házassághoz is. Sőt, egyes településeken születésszabályozással igyekeznek csökkenteni a rohingják népességnövekedését, a családoknak legfeljebb két gyermek vállalását engedélyezik. Az atrocitások miatt magas az elvándorlás aránya. A rohingják lélekszámát egymillió-négyszázezer körülire teszik, de csak becslésekre lehet hagyatkozni, ugyanis a népszámlálások során csupán a hivatalosan elismert etnikumokat veszik figyelembe.
A rohingjákat Mianmarban idegen bevándorlóként tartják számon”
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az Európának ártó baloldali többséget?
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Hány százalékkal lehet elégedett a Fidesz az európai parlamenti választáson? Létezik-e a „kiábrándult fideszes szavazó”? Mit szólnak a Magyar Péter-jelenséghez? Ki a vesztese a fővárosi kampánynak? Vitainterjú Török Gábor elemzővel és Giró-Szász András politikai tanácsadóval.
Megtiszteltetésnek tartja a XII. kerületi fideszes polgármesterjelölt, hogy Pokorni Zoltán őt találta a legalkalmasabbnak, aki folytathatja a munkáját. Interjúnk!
p
1
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!