Lehet más a vitorlázás?

2012. november 30. 09:02

Kardos Gábor
Sailing.hu

Képzeljük csak el a hangulatát egy egészen másfajta versenynek, melyen a hajók partról indulnának, miközben a nagyközönség testközelből láthat mindent.

„A vitorlázás sebességi rekordját egy hete megdöntő Sailrocket is lényegében proa. Leegyszerűsítve hívhatnánk aszimmetrikus katamaránnak, de ez helytelen lenne, mert épp a fordítottja igaz: a katamarán fejlődött ki a proából, mint annak alfaja, melynél egyforma a két test, ami főleg kis szélben jelentős hátrányt okoz, mivel feleslegesen nagy terhet kell cipelnie a hajónak és nem tudja kiemelni olyan könnyen mint a proa főhajója a sokkal kisebb tömegű másik testet. A polinéz-melanéz népek ilyen többtestű hajókkal népesítették be Óceániát. A sebesség fő kritériumai alapján (nagy vízvonalhossz melletti lehető legkisebb nedvesített felület, illetve súly) máig a leggyorsabb és legkönnyebben megépíthető hajótípus. Iránytartása és viharállósága is legendásan jó. Bár a közismert törvényszerűségek alapján elég nyilvánvaló, hogy egy óriásproával meg lehetne nyerni a Kékszalagot és elvben mindig könnyebb és gyorsabb lenne egy ugyanakkora vízvonalhosszú katamaránnál, mégsem ez a legfontosabb, amiért érdemes beszélni róla.

Sok olyan embert lehetne megnyerni egy új vitorlázási koncepcióval ennek a sportágnak, akik ma a közelébe se jönnek, akár elvi, akár anyagi okokból. A beavatottaknak persze izgalmas lehet egy bonyolult szabályrendszer szerint bonyolított jachtverseny, de könnyű belátni, hogy a nagyközönséget ebbe miért lehetetlen bevonni: a rajt előtt egy távoli bójánál bóklásznak a hajók, alig látszanak, alkalmasint lelövik a rajtot, de ha nem, akkor se értik az emberek, hogy ez még csak az ötperces jel és nem a startjel, stb. A bójafordulók is messze vannak, térben és időben egyaránt, széthúzódhat a mezőny és így a befutó sem átélhetőbb mint a rajt. Utána bonyolult és vitatott yardstick-számításokat, esetleg óvásokat követően kihirdetnek valami eredményt, olykor másfél órával a befutó után, vagy hosszabb túraversenynél órákkal az első befutó után… A nagyközönség addigra már rég hazament.


Képzeljük csak el a hangulatát egy egészen másfajta versenynek, melyen a hajók partról indulnának, a strand fövenyén kijelölt rajtvonalról, miközben a nagyközönség testközelből láthat mindent, drukkolhat kedvenceinek, akik a vízbe lökve hajóikat indulnak el egy végig belátható pályán. A bójaforduló az öböl túloldalán, szintén egy strand fövenyén van: mondjuk egy vonalra elhelyezett fröccsöt kell meginni (na jó, almafröccsöt…), miközben a legénység valahogy a közelben tartja a hajót, vagy más ügyes megoldást kell találni a hajó veszteglésére, egykezes versenyzésnél. Nem mellesleg: a másik strandon szintén elfér egy szurkoló tábor. A befutó pedig a lehető legegyszerűbb és leglátványosabb: aki először felemeli a startvonalra helyezett serleget, az nyert. Utána pedig minden más díjazott befutó ugyanígy „veheti át” a neki járó díjat. Az egész jól belátható, könnyen megérthető és látványos, senki sem érzi úgy, hogy ki lenne zárva belőle. Még a teljesen laikusnak is látványos kedvcsináló az ilyen beach-to-beach verseny. A végén azt lehet mondani mindenkinek: ha tetszett, jövőre itt a helyed közöttünk! Fillérekből építhetsz magadnak ilyen hajót. Sokak számára elgondolkodtató lehet, hogy gyakorlatilag egy szörfdeszka árából lehet olyan proát építeni, mely sebességben felveszi a versenyt sokmilliós jachtokkal.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://balaton.mandiner.hu/trackback/5709