Gyurcsány, egy szociálisan érzékeny demokrata

„A szemlőhegyi Apró-villában tényleg minden másképp van. A világ tótágast áll. Az őszödi beszéd igazságbeszédre, a 2006-os rendőrterror szélsőjobbos puccsra változik, az árnyékkormány pedig egy hét alatt hazahozná az uniós pénzeket. Gyurcsány hazafi, a Demokratikus Koalíció pedig szociáldemokrata. Ja, és ne feledkezzünk el a nagy fejenállás közben arról, hogy Kálmán Olga független és objektív újságíró volt, Gréczy Zsolt pedig kultúrpolitikus lett…

Nem volt sikeres válaszuk az ezredforduló globális problémáira, így zsákutcába kerültek. Ahogy Galló Béla a »Mi lett veled szociáldemokrácia?« című könyvében írja, az úgynevezett »harmadik út« (ami nem összekeverendő Németh László vagy a rendszerváltoztatás utáni MIÉP harmadikutasságával) valójában önfeladás volt. Tony Blair, Gerhard Schröder, majd az őket utánzó Gyurcsány Ferenc nem tett mást, mint a neoliberális gazdaságfilozófia praxisával elnyomta a klasszikus baloldali értékeket.

Nem telik el úgy nap, hogy Dobrev Klára vagy Gyurcsány Ferenc ne fenyegetné meg Orbán Viktort, a kormányának tagjait és a Fidesz holdudvarát. Ez nem szociáldemokrácia, de még csak nem is demokratikus magatartás. A Demokratikus Koalíció lett a legszélsőségesebb parlamenti párt. (A félelemkeltésben mindenképpen.)

A szociáldemokrata politikai termék azonban alkalmas baloldali demagógiára is, ami sosem állt távol Gyurcsányéktól. Európai minimálbér, a pedagógusok bérének háromszorosára emelése, tizennegyedik havi nyugdíj és így tovább, ami éppen eszükbe jut abban az ígéretlicitben, amibe az egész baloldal belehajszolta magát.”

***

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd