Jóérzés és természetközeliség – a Margaret Island a Mandinernek

2019. március 02. 13:42

„Hirtelen jött siker? Mihez képest? Hatéves korunk óta zenélünk, húszéves korunkra lettünk sikeresek” – mondják a Margaret Island tagjai a Mandinernek. Az elmúlt években nagyon befutott budapesti zenekar a Margit-sziget nagyvárosi nyugalmából eredezteti ihletét. Zenéjükről, a banda történetéről, a magyar popvilágról és a zenészlétről is kérdeztük őket: „Olyan, mint egy párkapcsolat, csak tizenöt emberrel” – mondják nevetve. Interjúnk.

2019. március 02. 13:42
Nagy Csomor András

Itt ülök Vecsésen a Margaret Island három alapító tagjával, a zenekar magjával: Lábas Vikivel, Füstös Bálinttal és Törőcsik Kristóffal. A gyakorlatilag nem létező korkülönbség miatt, illetve azon tény okán, hogy néhány óra múlva mi lépünk fel előttetek, talán elnézhető nekünk a tegező hangnem a beszélgetés során, bár pertura még nem jutott időnk

Kristóf: Addig kőkemény kérdések lesznek?

Itt csak kőkemény kérdések lesznek. Honnan jött a név?

Viki: Bálint közel lakik a Margit-szigethez Budapesten, így a fiúkat nagyon sok élmény köti oda. Azért lett Margaret Island, mert az a miliő, amely megtalálható a szigeten, a nagyváros közepén lévő nyugalom, ahová megpihenni járnak az emberek, közel áll a zenénk által sugallni kívánt hangulathoz. A koncerteken is ezt szeretnénk közvetíteni: a felszabadultságot, illetve, hogy jól tudjuk magunkat érezni a közönséggel.

A zenénk is a természetközeliségből és a közös jóérzésből táplálkozik. 

Mi a zenekar megalakulásának története?

Bálint: 2013 őszén kezdtünk el zenélni, majd 2014-ben jelent meg az első dalunk, illetve ’14 nyarán léptünk fel először, azóta pedig folyamatosan koncertezünk. 

Viki: 2014 januárjában indítottuk el Facebook-oldalunkat. Onnantól létezik hivatalosan a Margaret Island. 

Rendkívül termékeny zenekar vagytok. A korábbi interjúitok alapján úgy hírlik, hogy a banda működési elvei szigorúak. Mint a valamikori „elnöki tanács” tartjátok magatoknál a kormányt.

Kristóf: Azért ez nem ennyire éles (nevet). Azért alakult így, mert mi hárman írjuk a dalokat, hárman kezdtünk utcazenélni, majd zenekari felállásban gondolkodni, bővíteni a tagok lajstromát. Ettől függetlenül a többieket nem tekintjük session-zenészeknek, ők mindannyian a barátaink, hozzánk tartoznak és együtt koncertezünk. 

Viki: Nyilván te is tudod mint zenész, hogy hatan hatfelé lennénk. Nem fog mindenki reggel felkelni, hogy interjúzzon. 

Vagy délután ötkor, rockzenész módjára..

Viki: Igen (nevet). Csak a „mag” tud ezeknek a kötelességeknek eleget tenni. 

Bálint: Ez a mindennapokban is így oszlik meg. Nagyon sokat ötletelünk a menedzserünkkel a megjelenésünkön, hosszabb távú terveinken, a srácokkal pedig a próbateremben vagyunk együtt és dolgozunk. 

Kristóf: A lemezen is ők játszanak, tehát mindenki hozzáteszi a sajátját.

Az alkotói munkából tehát mindannyian kiveszitek a részeteket?

Bálint: Persze, abszolút. Először hármasban műhelymunkázunk, majd ehhez csatlakoznak a többiek.

Viszonylag gyorsan tettetek szert országos népszerűségre. Zenekaron belül nem okozott konfliktusokat a hirtelen jött siker?

Kristóf: Nem, egyáltalán. Mi csak interjúk során beszélgetünk egymással (nevet).

Viki: Nem, hála Istennek mindannyiunk hasonló értékrenddel bír. Mindig is zenéltünk.

Hirtelen jött siker? Mihez képest? Hatéves korunk óta zenélünk, húszéves korunkra lettünk sikeresek.

Ez tizennégy év eltérés. A külső szemlélőknek tűnhet gyorsnak, de emögött rengeteg háttérmunka volt. Nyilván, ha ennyi impulzus ér bennünket, ha ennyi emberrel találkozunk, mindig jár valamiféle személyiségváltozással, de szerintem mi ezt helyén kezeljük. Amíg barátként tekintünk egymásra, addig a kisebb hullámvölgyeket könnyedén átvészeljük. 

Kristóf: Olyan, mint egy párkapcsolat, csak tizenöt emberrel (nevet).

Bálint: Többet vagyunk együtt, mint a családunkkal: ha mondjuk száz koncertet csinálunk meg egy évben, nyilvánvaló, hogy mindenkinek lesznek rossz napjai. Amíg toleránsak vagyunk, odafigyelünk egymásra, amiben mi szerintem jók vagyunk, addig minden akadállyal könnyedén megbirkózunk.

Miután egy zenekar elér egy bizonyos szintet, országos ismertségre tesz szert, felléphet a legprominensebb koncerthelyszíneken, mi motiválja a munka folytatásában? Szembesültök új kihívásokkal?

Kristóf: Egy idő után

minden magyar zenekar ugyanazokba a körökbe fut bele.

Éppen ezért mindig szükség van valamilyen pluszra, ami biztosítja megújulást a számunkra. Ilyen például az új áthangszerelt műsorunk, amikor egy szimfonikus zenekarral fogunk koncertezni. Volt már egy ilyen koncertünk a Müpában. 

Bálint: Soha nem a siker miatt kezdtünk zenélni, a legfontosabb, hogy együtt játszhassunk. A zenélés okozta öröm töretlen a kezdetektől fogva. 

Vannak ambícióitok a nemzetközi porondon is?

Viki: Egyelőre van mit csinálnunk itthon is, hogy utána mi lesz, az a jövő zenéje. Két lábbal a földön járunk. Ahhoz, hogy külföldön sikereket érj el, oda kell születni. Nagyot álmodni persze mindig lehet, mi pedig hajlandóak vagyunk sokat tenni az álmainkért, ezért is tartunk itt (nevet).

Ki a célközönségetek?

Viki: Mindenki.

Bálint: Én marketinget tanultam, ahol elmondták, hogy nem lehet mindenki a célkeresztben, de a Margaret közönségében nullától kilencvenkilenc éves korig mindenki megtalálható. Ha szakmai szempontból kell mondanom valamit, akkor tizennyolctól huszonnégy éves korig hallgatnak bennünket a legtöbben. Egyetemista „brand”, de ugyanúgy jönnek a nagycsaládosok is. Mi nem is szeretnénk ennek határt szabni. A harmadik lemeznél arra törekedtünk, hogy minél több stílusban kipróbáljuk magunkat, úgy alakítottuk, hogy mindenekelőtt nekünk tetsszen. 

Viki: Az elején elég sokan mondták, hogy mi folkpop zenét játszunk, de az igazság az, hogy mi popzenét játszunk. Érhetik különböző hatások a zenénket, de elsősorban popzenét.  

Kérdezhetek kevésbé szokványosat? 

Viki: Kérdezz olyat, ami kellemetlen (nevet).

Nincs kegyelem. Nem szállt a fejetekbe a dicsőség?

Bálint: Ezt a velünk dolgozók hitelesebben tudnák megválaszolni, de én azt gondolom,

ha az ember hű marad az értékrendjéhez, akkor nem lehet baj.

Szeretjük ezt a csapatot, hálásak vagyunk minden együtt töltött napért, még ha ez közhelynek hangzik is. 

Viki: Minél többet olvasol, annál inkább rájössz, hogy mennyire keveset tudsz. A zenében is hasonló a helyzet. Ahogy egyre többet játszunk, rájövünk, hogy milyen kis porszemek vagyunk a gépezetben, úgyhogy nincs is miért elszállnunk. Az, hogy kifelé ebből mi jön le, az már egy más kérdés. Mindenkinek lehet olyan napja, amikor esetleg rosszul reagál egy rajongóra, akár egy újságírói kérdésre. Szóval az embert időnként nézhetik „nagyképűnek”, de én azt hiszem, hogy mi emberek maradtunk, két lábbal a földön. 

A kritikát hogy viselitek? Persze csak ha van. 

Kristóf: Az érdemi kritikát jól. A kezdetektől szívesen meghallgatjuk őket, legyen szó akár YouTube-, Facebook-kommentekről, vagy ha élőben kerestek meg az emberek, elmondták a véleményüket, meglátásaikat. Aztán vagy egyetértettünk, vagy nem, de mindig meghallatunk mindenkit. 

A Facebook-kommenteket is elolvassátok?

Viki: Mindent elolvasunk. Jó visszajelzés.

Bálint: Nyilván öt év után tudjuk mit kell komolyan venni és mit nem. Ez nem csak a negatív, hanem a pozitív kritikákra is igaz. Ha valaki az egekig magasztal bennünket, azt fenntartásokkal kezeljük, nem szállunk el tőle.

Ha a zenészvilág egészét szemléljük, hogyan viszonyultok az olyan műsorokhoz, mint az X-Faktor, a Megasztár, vagy esetleg ezek leszármazottjaihoz? A ti sikeretek is relatíve gyorsnak mondható, azonban a tehetségkutatók ilyen szempontból mindenkit megelőznek. 

Viki: Ez egy csapda. Szakemberek által felépített show-műsorokról beszélünk, ahová bekerül egy fiatalember, aki nem tudja feldolgozni a hirtelen változásokat. Tartalmatlan az egész. Nincs kész az előadó. 

Bálint: Nos,

nem lehet kihagyni a lépcsőfokokat.

Ahhoz, hogy tudjuk értékelni a jelenlegi helyzetet, szükség volt arra, hogy évekig mi pakoljuk a zenekar felszerelését, vagy épp elmenjünk előzenekarnak. 

Kristóf: Nekünk dalokat, albumokat kellett megírnunk. Az, hogy valaki más dalát éneklik ezekben a műsorokban, énektechnikai szempontból érdekes lehet, de sokat nem árul el az előadóról. Vannak persze kivételek. 

A volt hegedűtanárom, ifjabb Sárközi Lajos mondta, hogy manapság az emberek 90 százaléka nézi és nem hallgatja a zenét. Ez a leírás ráillik az általatok is említett show-műsorokra, nemde?

Viki: Vicces, mert pont a napokban ugyanerről beszélt a sofőrünk is. Úgy fogalmazott, hogy a szemükkel hallanak. Csak néznek, de nem hallgatják a zenét. 

Kristóf: Ilyen szempontból mi szerencsés helyzetben vagyunk, az emberek tényleg a zene miatt jönnek, mivel

mi nem használunk show-elemeket, hatásvadász trükköket. 

Bálint: Sajnos, nem sajnos, ez van. Mi dalokat írunk, albumokat készítünk. A zene minőségére nagyon sok energiát fordítunk, rengeteget kísérletezünk a stúdióban. Nem feltétlenül azért, mert ezek az apró dolgok annyi hallgatót vonzanának be, hanem mert szeretjük csinálni, ez inspirál minket. 

Volt már olyan, hogy a közönség igényei szerint dolgoztatok ki egy új számot?

Kristóf: Nem. Az gyakran előfordul, hogy a közönség kérésére játszunk számokat. 

Teljes az alkotói szabadság?

Viki: Igen. Ez egyszerre előny és hátrány is lehet, de mi ettől vagyunk hitelesek. Attól, hogy például a rap divat, mi nem fogunk meghívni egy rappert. Mi őszinték és hűek kívánunk maradni magunkhoz.

Mit gondoltok a dalszövegekben szereplő vulgáris szavak használatáról?

Viki: Ne viccelj, Tankcsapda. Tizenegy évesen tök izgi volt, hogy kimondhattak olyan dolgokat, mint a szex.

Ha az ember koncertre megy, kikiabálhatja magából ezeket a dolgokat. 

Bálint: Ha nem maga a végcél a vulgaritás, hanem hitelesen jön, mondjuk a Ganxsta Zoleenál, akkor nincs vele baj. 

Kristóf: A mi szánkból nyilván jól hangozna (nevet). 

Mik a legmeghatározóbb élményeitek az elmúlt évekből?

Viki: Ó rengeteg van. Amikor a nyári szabadtéri koncertek zajlanak, akkor a klubokba vágyunk vissza, és vica versa. Volt már színpadleszakadás, áramkiesés, én tavaly a lámpákban többször elestem (nevet).

Rajongókkal előfordultak kellemetlen esetek?

Viki: Hogyne, ilyesmi mindig van. 

Bálint: Mindig vannak, akik nem érzik a határaikat.

Csak nem az alkohol miatt?

Bálint: Nem feltétlenül. 

Mi volt az eddigi legnagyobb sikeretek?

Bálint: Most

a müpás koncert a legfrissebb nagy élmény.

Egyrészt mindhárom lemezünkről játszottunk dalokat, másrészt vendégként Szvorák Katalin, Kossuth-díjas népdalénekesnő működött közre. Ez egy sok szempontból színes előadás volt. 

Vannak kifejezett rosszakaróitok, irigyeitek, akik tudatosan hátráltattak volna?

Viki: (nevet) Nem hiszem. Ha van, akkor mi erről nyilván nem tudunk.

Koncertfilm a 3. születésnapi koncertről

Mitől sikeres ma egy zenekar Magyarországon?

(Nevetés)

Viki: Ez egy jó kérdés. Nagyon sok rétege van a történetnek. Nagy részben YouTube-ország lettünk, rengetegen hallgatnak ott zenét. A fesztiválok szervezői azonban nem feltétlenül a YouTube-megtekintéseket figyelik, hiszen az nem feltétlenül jelent fizetőképes közönséget. Mi például a koncertekből élünk. 

Marketing nélkül működhet ma egy zenekar?

Bálint: Szerintem nem. Ez elkerülhetetlen, az egész világban. 

Viki: Ma nem lennének új világsztárok píár- és marketingmenedzserek nélkül, ez tény. De ruhát sem lehet eladni enélkül.

Ez egy ilyen világ, Fogyasztói társadalom.

Kristóf: Alapvetően egy tendenciáról beszélünk, amely világszinten hat és a leegyszerűsödés felé mutat.

Egy új kutatás szerint az idő előrehaladtával egyre inkább a szomorú dalok hódítanak. Ti miben hisztek: szomorú vagy vidám?

(Nevetnek)

Viki: Nincs recept. A szomorúság alaptulajdonságunk, csakúgy, mint a boldogság. Talán többször vagyunk szomorúak. 

Kristóf: Sírva vigad a magyar.

(Nyitókép: Pályi Zsófia; koncertfotók: Hegyi Júlia Lily)

Összesen 69 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
szodabár
2019. július 17. 17:56
Nagyon kérem , menjen el logopédushoz, beszédtanárhoz az énekesnő! Legalább ennyire adjon magára! Nem akarom Rúzsa Magdival egy helyen említeni, mert soha még a nyomába sem fog érni, es neki valóban délvidéki szláv kiejtése volt, de őt is megtanították és már gyönyörű a kiejtése! Ez nem tájszólás, hanem a legrosszabb affektálós pestihülyepicsa kiejtés! Borzalmas! Gyűlölöm!
urga
2019. március 03. 14:42
Őket jó hallgatni, bár nem éppen popzene :D https://www.youtube.com/watch?v=-bJeRuyIuIM
monalisi
2019. március 03. 09:46
Eddig is nagy kedvenceim voltak, nem csalódtam, öröm ilyen fiatalokat hallgatni.
monalisi
2019. március 03. 09:46
Eddig is nagy kedvenceim voltak, nem csalódtam, öröm ilyen fiatalokat hallgatni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!