NMHH-vizsgálat: Az Éjjel-nappal Budapest kamasz nézői bizonytalanok abban, hogy a valóságot látják-e

Az Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság megbízásából 14–17 év közötti fiatalok körében készítettek vizsgálatot arról, hogy a fiatalok tisztában vannak-e azzal, hogy az RTL Klub Éjjel-nappal Budapest című műsorának karaterei és értékrendje milyen mértékben valóságos. 

Mivel a korosztály körében a műsor gyakori beszédtéma, sokan csak azért nézik, hogy naprakészek legyenek – állapította meg a vizsgálat. Az elkészült tanulmány szerint már az is érdekes, hogy a fővárosi tinik az „Éjjel-nappal”, míg a vidékiek a „Budapest” rövidített néven emlegetik a műsort. Előbbi csoport számára vonzó, hogy a jelenetek jó része általuk is ismert helyszíneken játszódik, míg utóbbiak esetében a műsor a Budapestre költözés iránti vágyat erősíti. 

A kutatás a szülők hozzáállására is kiterjedt. Mint kiderült, ők többnyire vagy semlegesek a műsorral kapcsolatban, vagy kifejezetten elutasítóak azzal szemben, ugyanakkor arra is volt példa, hogy egy kamasznak az édesanyja javasolta, hogy kövesse az RTL-es produkciót.

Azt is kiderítette a vizsgálat, hogy a fiúk távolságtartóbbak a műsorral kapcsolatban, miközben a lányok nagyobb mértékben azonosulnak a szereplőkkel, ami „hátrányosan
befolyásolhatja formálódó énképüket és emberismeretüket”. A különböző nemű karakterek közötti különbségekkel kapcsolatban egybehangzóan állították a megkérdezettek, hogy a férfi karakterek érdekesebbek és felelősségteljesebbek, mint a női szereplők. 

Bár azt a felmérésben résztvevők többsége elismerte, hogy a cselekmény történései irreálisak, sokakban elmosódott kép él azzal kapcsolatban, hogy valóságshow-t, vagy fikciót látnak, annál is inkább, mert a szereplők sorozatbeli nevük alatt jelennek meg a közösségi oldalakon. 

Az NMHH vizsgálatáról szóló közlemény 12, a kutatásban részt vett fiataloktól származó jellemző idézettel zárul. Íme:

• „Nekem anyu nézte, (...) utána mondta, hogy jó, kezdjem el nézni, és így elkezdtem, és tényleg tetszett” – egy fiú Miskolcon.
• „Én 17 éves vagyok, nekem sem engedik a szüleim, nagyon utálják ezt a sorozatot, hiába vagyok 17 éves... Nekem is azt mondják, ne nézzem, mégis néha megnézem” – egy budapesti lány.
• „Tükrözi az emberek mindennapjait, valósághű az egész... Nem megjátsszák magukat szerintem” – egy lány Győrött.
• „Bemutatja a budapesti életet, mindig is szerettem volna Budapesten élni…” – egy Miskolc környéki faluban élő lány.
• „Nem tudok olyan momentumot, ami így velem előfordult volna, vagy egyszerűen reálisnak tartom, hogy megtörténik a való életben” – egy öttevényi fiú.
• „Néha elgondolkodtam, hogy tényleg ez lesz a lányokból, ha elköltöznek Pestre? Remélem, nem!” – egy Miskolc környéki községből érkező lány.
• „Hogyha én szülő lennék, gyerekem ezt nézné (…), nagyon elszomorodnék. Aggódnék (…) ne legyen ilyen az én gyerekem” – egy budapesti fiú.
• „Szerintem ez átlagos, az ő korosztályukban mindenki megy
  bulizni, amíg lehet, amíg nem lesz gyerek, ilyenek, szóval kiélik
  magukat, amíg lehet” – egy Miskolc környéki lány.
• „Nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, hogy a barátnőmet vagy egy olyan valakit, akit szeretek, kelljen úgy vigyázgatni, meg hogy nem tud magára vigyázni, és akkor ott az összes felelősség rajtam van. Nem szeretnék ilyen nyomás alatt lenni. És akkor ez eléggé elrettent az ilyesmitől” – egy budapesti fiú.
• „Én például nem szoktam bulizni, ritkán megyek. De a kedvemet sokszor meghozza, tehát hogyha péntek este megnézem, mondjuk, hogy hogyan buliznak, akkor elgondolkodom, hogy holnap meccs után el kéne menni…” – egy miskolci fiú.
• „Amúgy érdekelne, hogy tényleg belövik magukat, szednek valamit forgatás miatt, nem mindegy, hogy csak eljátsszák vagy tényleg meg is teszik…” – egy budapesti lány.
• „Jó buli, de nem egy tartós életvitel, nem egy tartós dolog... sokra vinni ezzel nem fogják szerintem” – egy győri lány.