Sajtostejfölöslángosos fagyi

„Az ember esze és szíve egyszerre szakad bele, hogy egy friss hír szerint az egyik balatoni egység sajtostejfölöslángosos fagyija különdíjat kapott egy fagyivetélkedőn.

Ma már elemi képtelenségnek, lájkvadászat céljából elkövetett svihákoskodásnak tetszik, hogy a karamelláspopcornízű túrókrém föltűnésénél apokalipszist kiáltottam. Mintha az UFO nevű popipari alakzat Napolaj című számánál (felejthetetlen strófája: kend be a hátam, és szeress bátran, hisz a szerelem is napolaj) az egyetemes líra betetőzését hirdettem volna. Elvégre a mostani lángosos fagyi jelentette igazságellenesség mértéke mellett hangyarágónak (latinul mandibula) tűnik az ominózus aludttejrögökre emlékeztető desszert.

Nem fogják elhinni, de a lángos meleg és nem édes, hovatovább meg van sütve.

Vádolom (J’accuse!) a neoliberális kapitalizmust az örökkévaló győzelméért, melynek keretében szexivé tette a hazudozást, tudatta, hogy a szavaknak semmit nem kell jelenteniük.

Lehet meleg a hideg, édes a sós, nyalnivaló a harapnivaló.

És amikor kisemmizik a szavakat, valójában az igazság és a szabadság ellen viselnek hadat, hiszen bárki mondhat bármit, nem kell többé felelősséget viselnie semmiért. Szeretlek, gyűlöllek - mindegy is, mit mondok.

Az pedig a legvégső karikírozása mindennek, amit az életről tudni érdemes, hogy

Hiszen valójában nem melegsósízű hideg édességet szeretnénk fogyasztani, csak a vágyainkat zsákmányolják ki. A képzetet, hogy ülünk a Balatonon, lángosozunk, tocsogunk az olajban, ott van benne persze a kamaszkorunk nekünk Hatvanból is, ahogyan falunk a buli után - mind, a képek, az emlékezetek ott pihennek a lángos fejünkben alakított jelentéstartományában. Ebből csinálnak olvadó fagyit.

Aki ezt nyalja, visszavonhatatlanul kiáll az álom- és igazságrablás mellett.

Minden elolvadt, nem maradt semmink.”

Nyitóképünk illusztráció: Lángosok a Csárdafesztiválon a Szent István-napi programsorozaton a fővárosi Vörösmarty téren 2022. augusztus 19-én.MTI/Kovács Anikó