Petőfi, a punk

„Egyszerűen, közérthetően, továbbá nagyon-nagyon sok emberhez szólt. Mit szólt, kiáltott, lázított, forradalomra csinált! A (sokkal később berobbanó) punkzene képviselőinek egy vállas szegmense ugyanazt tette, teszi. Tessék: Talpra magyar, hí a haza!, süvölti Petőfi, a punk. Előre k*rvák, gengszterek!, süvölti az Aurora nevű punkbanda szűk másfél évszázaddal később. A két léthelyzet értelemszerűen különbözik, az eszme, a körülmények, a célközönség szintén. A punk-attitűd azonban hasonló. (Ha kell még példa, van: Akasszátok fel a királyokat!, Petőfi, ki más, versus God Save the Queen, Sex Pistols.)

Még egy dologra emlékszem. Egész felnőtt életemet végigkísérte az informális (értsd, kocsma- és egyéb asztalok melletti) vita, hogy ki a nagyobb költő: Petőfi Sándor vagy Arany János. (Ja, a másik is: Ady Endre vagy József Attila.) Az idők során hol ez került felül, hol amaz. A kilencvenes években Petőfinek állt a zászló (amikor mi is úgy viszonyultunk a türelemhez, mint ő), a kétezres évekből nem emlékszem ilyen bajnokságra, a kétezertízesekben Arany került pajzsra, ha tetszik, a megnyugvás ösvényein.

Mostanság, a kétezerhúszasok elejétől kezdve egymás mellé került a két óriás (noha valóságos horrorélmény elképzelnem, amint egy alternatív történelemben Petőfi és Arany békésen borozgatnak a kiegyezés után): a tíz éves életművel rendelkező atombomasztikus lírikus és punkrock-sztár (aki a vonatkozó sztereotípia szerint úgy is élt-halt, mint egy rocksztár), meg a világtengelyt keresztül-kasul és helyből-távol bejáró-belátó versben-mesélő szalontai háromkirály. Mégpedig éppen azért kerültek egymás mellé (az én polcomon legalábbis), mert sikerült fejet hajtanom Petőfi, a punk előtt.”

Nyitókép: Wikipédia