Az Egyesült Királyságban lassan minden bűncselekménynek számít, ami sért valakit, köztük leginkább az új védett kasztokat – de hová vezet ez? Szemlénk Michael Brendan Dougherty National Review-ban megjelent cikkéből: szerinte míg régen az arisztokraták és uralkodók voltak sérthetetlenek, ma viszont az áldozati csoportok kaphatják meg ezt a jogot.
2021. február 27. 18:10
p
68
4
61
Mentés
Nemrégiben körbejárta az internetet az angliai Merseyside rendőrségének bejegyzése, amiben a hatóság munkatársai egy rendőrautó tetejére szerelt óriáskivetítő mellett állnak. A kivetítőn az LGBT-közösség szivárványos zászlója látszik, rajta a felirattal:
„Gyűlöletbűncselekmény: sértőnek lenni jogsértő”.
A merseyside-i rendőrség szerint minden olyan bűncselekmény gyűlöletbűncselekmény, ami a szexmunkások, a nemi identitás, a testi fogyatékosság, rassz, etnikum, nemzetiség, vallás vagy hit ellen irányul.
Dougherty szerint ez a furcsa rendőrségi közösségvállalás jól példázza, milyen furcsa időket is élünk mostanában. A rendőrök persze csak bátorítani szerették volna, hogy az emberek jelentsék az általuk elszenvedett gyűlöletbűncselekményeket, de a publicista szerint egyáltalán nem biztos, hogy az angoloknak szükségük van ilyesféle bátorításra.
Felidézi: Angliában és Walesben 2020-ban 8 százalékkal több gyűlöletbűncselekményt jelentettek, mint egy évvel korábban, összesen több mint 105 ezret. 2014-ben ez a szám még a negyvenezret sem érte el. Az Egyesült Királyságban a gyűlölet mint indíték súlyosbíthatja is a büntetési tételt – a statisztikák az ügyek több mint háromnegyedében ez így is történt.
A publicista szerint a brit rendőrség rendszeresen igyekszik elmosni az egyszerű sértések és a valódi bűncselekmények közötti választóvonalat, más országok, mint például Németország vagy az Egyesült Államok pedig még szigorúbban veszik az ilyesmit. Dougherty úgy látja:
a sérthetetlenség joga valójában egy új kasztrendszernek tett gesztus.
Történelmi távlatban az arisztokraták és uralkodók voltak sérthetetlenek, a mostani kultúrában pedig az áldozati csoportok kaphatják majd meg ezt a jogot. „Nincs közös liturgia, amiben mindannyian áldozatok és elkövetők lehetünk, ehelyett szociológiai és politikai elméletek alkotják meg az örök elnyomók és elnyomottak csoportjait” – írja Dougherty.
A szerző szerint ez a fejlődés azt bizonyítja, hogy
nincs már közös kultúra, csak egymással nem érintkező „közösségek” léteznek,
amik olyan helyeken jönnek létre, ahol nincs közös nemzeti identitása az embereknek.
Ezeken a helyeken a jog eszközével igyekeznek tiszteletet mutatni és elválasztani egymástól az egyes társadalmi csoportokat. Aki megszegi ezeket a szabályokat, visszatér a polgárháborúhoz – érvel Dougherty. A szerző elképzelni sem tud olyan identitást a saját maga számára, ami alapján kijelenthetné, hogy a kollégái semmibe veszik, de egy tengerentúli bírónak ezt talán el sem lehetne magyarázni.
De vajon egészséges-e egy ilyen világ? – teszi fel a kérdést Dougherty. Szerinte nem. Szerinte
ez olyan világ, ahol „a zsarnoki elnyomást sejtik minden egyet nem értésben”,
és ez egy olyan börtön, ahonnan sem jog, sem kormány nem mentheti ki az embert.
És a merseyside-i sztori vége? A rendőrség a felháborodáshullám óta részben bocsánatot kért a plakátért, amit jószándékúnak neveztek, bár helyesbítettek, hogy azért tényleg nem minden sértés bűncselekmény.
A nyitóképen: rendőrtisztek a londoni Pride felvonuláson, 2019-ben. Fotó: WIKTOR SZYMANOWICZ / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP
A The Wall Street Journal szerint az ukrán vezetés hivatalosan is engedélyt kért a Biden-adminisztrációtól, hogy bevethessék az amerikai fegyvereket oroszországi területen is.
Meg Trump. Ugyanis mindkét ország attól tart, hogy a világ dolgaiba való belecsendőrködéssel szakító új amerikai kormány nem védi meg őket, muszáj tehát szövetségeseket keresniük.
Már majdnem érthető, de mi az "Őrült, hagymázas szélsőjobbos agymenés?"
Csak nem az, hogy nyelvtani náciként (grammar nazi - angolul) szóközökért esengek?