Lázár Csipkejancsika ébredése

„Lehetne most sorolni a pazarló és értelmetlen közberuházások hosszú sorát az M6-os autópályától a 4-es metrón át a felcsúti kisvasútig, a százmilliárdos vizes vébéig, a 200 milliárdos Puskás-stadionig, és persze Paks II.-ig, meg a kormány Várba költöztetéséig, amik eddig nem szúrtak neki szemet. Ahogy az se túl hihető hihető, hogy Lázár János a sajtóból értesül a Szeged–Hódmezővásárhely tramtrain árának elszabadulásáról.

Az érdekes az, hogy Lázár nem azt mondta, hogy károgjatok csak, juszt is megépítjük, ha kell Makóig, a Csíki Sörmanufaktúráig vagy Jeruzsálemig, hanem hogy »nem presztízsberuházást szeretnénk, hanem reálisat«. A valóság ugyanis az, hogy Lázár egy fájdalmas dilemmával szembesült.

Ha kijárja a pénzt a méregdrága hibrid villamosra, az örökös állami pénzinjekciókra szoruló projektet óhatatlanul mindenki a személyéhez köti, és egy lemoshatatlan stigmaként kell viselnie évtizedekig. Hiszen joggal szegezhetik majd neki a kérdést, miért nem szólt az elején. Ám ha most szól és nemet mond, az összes, 2010 óta történt necces közpénzköltés, köztük Orbán Viktor kedvenc projektjei felett mond ítéletet.

Lázár a második verzió mellett döntött: most inkább egy állami cégnek, minisztertársának, illetve lényegében a NER-es tőkefelhalmozás rendszerének ment neki, nehogy Mészáros Lőrinc-i szitokszó váljon a nevéből. Ami azt jelenti, hogy nála tényleg eljött a határ, amit nem akar átlépni.”