A kultuszminiszter, aki viszonyítási pont lett – 210 éve született Eötvös József

„Az életre csak élet által neveltetünk, s aki hiszi, hogy a gyermeket elvek és szabályok által életrevalóvá képezheti, egy cseppel sem józanabb annál, ki valakit szárazon tanít úszni.” (Eötvös József: A nővérek)
 

Eötvös József a magyar történelem kultikus alakja: egyszerre számít kiemelkedő írónak, politikai filozófusnak és politikusnak. Elismertsége a mai napig a lehető legszélesebb konszenzuson alapul, ideológiai divatirányzatoktól és egyéni ízléstől függetlenül: 

– avagy lehet máshogy is. 

Eötvös József egy vérzivataros korszakban, a nemzet létét meghatározó döntések idején hitelesen képviselt egy harmadik irányt Kossuth és Széchenyi között, képest volt mindkét kultuszminisztersége alatt összekötni, szintetizálni az ellentétes nézeteket és valós alternatívát kínálni, szinte végig „középen” maradni: az egyik oldal túl haladónak tartotta, a másik oldal nem érezte a magáénak. 

Oktatási és vallásügyi reformjai európai szinten is kiemelkedő teljesítménynek számítottak, 

mindemellett vele kezdődik a társadalmi kérdésekkel foglalkozó realista regény hazánkban. Eötvös József napra pontosan 210 éve született. Nemrég világhírű fiáról is megemlékeztünk.

Császárhű apa, de szabadelvű alapok

Ahhoz képest, hogy József édesapját, a Habsburgok mellett lándzsát törő báró Eötvös Ignácot Magyarország legellenszenvesebb emberének tartották a rossz nyelvek, fia mellé a jakobinusokkal együtt elítélt Pruzsinszky Józsefet tette meg nevelőnek, aki megalapozta a későbbi miniszter szabadelvű gondolkodását. Mivel József otthon 

apja Budán íratta gimnáziumba, végül a pesti egyetemen végzett.

Az 1832–36-os pozsonyi országgyűlésen, miközben épp „tombolt” a reformkor, Kölcsey mellett dolgozott, mint gyakornok. 26 évesen már a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, tinédzserkorában induló irodalmi pályafutása szintén szárba szökkent húszas éveiben: első regénye komoly elismerést szerzett neki az irodalomban és a közéletben egyaránt. 

melyeket részben az 1836–37-es európai utazásai során szívott magába: beutazta Németországot, Svájcot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát. 

Két tűz között: eszmék és forradalom 

Hősünk az 1840-es évektől kezdve egyre aktívabban vett részt a politikai csatározásokban. Általánosságban elmondhatjuk, hogy 1848 előtt Eötvös József köré gyűltek azok az ország legműveltebb férfiúi, akik a korabeli értelemben vett polgári haladást tartották a legfontosabb lépésnek, vagyis a népoktatás fejlesztését, az igazságszolgáltatás átalakítását, valamint a központosítást, aminek keretében „a megyék súlyát is csökkenteni kívánták a majdani felelős kormánnyal szemben”. 

És itt volt a dilemma. A Rubicon témába vágó cikke nagyszerűen foglalja össze a helyzetet: „A nézeteik alapján «centralistáknak» titulált politikusok emiatt sok szempontból «két tűz közé» kerültek, és kisebbségbe szorultak, hiszen nem csupán a – Bécs által fenntartani kívánt – rendi intézményrendszert támadták, hanem azt a vármegyét is, melyet a közvélemény többsége a magyar alkotmányosság és az «ősi szabadság» – a nemzeti ellenállás – védőbástyájának tekintett.”

Életrajzírói szerint Eötvös József, mint politikus Széchenyi és Kossuth között állt. 

Középutat képviselt, és joggal félt attól, hogy az esetleges forradalom megakasztja az ország bimbózó fejlődését: békét akart és új dimenziókat nyitó reformokat.

Eötvös és „csapata”, Szalay László, Trefort Ágoston és még páran műveltségükkel, demokratizmusukkal, ugyanakkor kifejezett forradalomellenességükkel sajátos, elszigetelt világot, képeztek a hazai politikai, szellemi életben. Jobbról forradalmároknak, balról maradiaknak tartották őket – írják róluk. 

Batthyány minisztere 1848-ban

Amikor az első felelős minisztérium megalakult hazánkban, 1848 márciusában, Eötvös József a vallás- és közoktatási tárcát kapta Batthyány Lajos miniszterelnöktől. Mindvégig bízott abban, hogy el lehet kerülni a háborút a Habsburgokkal, talán azért is vállalhatta el a feladatot – 

Csupán szűk fél év jutott neki ekkor, de ő volt Eötvös József ugyebár: a nyúlfarknyi idő alatt megreformálta az egyetemek működését, ahol bevezette az oktatás és tanulás szabadságát; kidolgozta a bevett felekezetek egyenlőségét megállapító törvénycikket; nyárra az első magyar népoktatási törvénytervezetet is megalkotta, ám a felgyorsuló történelem már nem hagyott időt a jogszabályok becikkelyezésére.

A fegyveres összecsapás fenyegetésének árnyékában, 1848 szeptemberében a Batthyány-kormány benyújtotta lemondását, Eötvös József pedig az országból is távozott, hogy a következő éveket német földön töltse, és újra felvegye a kesztyűt, amikor a legnagyobb szükség lesz rá.

Andrássy minisztere 1867 és 1871 között

A báró ugyan már a neoabszolutizmus embert próbáló időszakában hazatért, ám csak pár év elteltével, az osztrák udvarral történő megegyezés lehetőségét szimatolva vágott bele újra a politikába: ekkor Deákkal és Andrássyval törekedett a kiegyezésre, sikeresen. Így történhetett, hogy 1867-ben, az európai nagypolitikában is komoly tényezőnek számító Andrássy kiegyező kormányában újra kultuszminiszter lett – ő volt az egyetlen politikus, akit Batthyány és Andrássy is miniszterré nevezett ki.

Eötvös „lázas sietséggel” csapott a lovak közé, hogy tervezett reformjait megvalósíthassa: „A vallás- és oktatásügy kérdéseit a lehető legnagyobb mértékű szabadság biztosításával igyekezett rendezni. 1868-ban kiadott népoktatási törvényében – mely az elemi és polgári iskolák, illetve a tanítóképző intézmények működésének részletes szabályozásával lerakta a modern hazai iskolarendszer alapjait – az egyes felekezetek és nemzetiségek oktatásban élvezett jogait azon alapelv alapján határozta meg, hogy az egyenlőség lehető legtökéletesebb biztosítása mellett az állam és a magyar etnikum elsőbbséget élvezzen. 

– ugyanezt a felfogást tükrözte” – foglalja össze a Rubicon. 

Büszkén tehetjük hozzá: 

hiszen Angliában csak 1870-ben, Olaszországban 1871-ben fogadtak el törvényt a kiemelten fontos témában.

Elismerések és támadások

A politikai és szépírói sikerek mellett Eötvös Józsefet 1866-ban a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választották, kultuszminiszteri munkásságát a különböző pártok egyhangúlag elismerték, sőt, személye köré valóságos (és megérdemelt) kultusz épült: Eötvös viszonyítási pont lett, non plus ultra az utókor szemében.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy második minisztersége alatt számos támadás érte a nemes ideálokat plántáló főnemest: 

de a vallásügyi rendezéssel is csak a gond volt, hiába vezették logikus célok Eötvös Józsefet, aki „az egyházaknak biztosított autonómia révén kívánta elejét venni azoknak a konfliktusoknak, melyek a korabeli Európában – pl. Franciaországban és Németországban – megterhelték az állam és a felekezetek viszonyát”. 

Miniszteri ügyködése az emancipált zsidóság megoszlásához, és a katolikus egyházzal való elmérgesedő vitákhoz  vezetett, akik hierarchiájuk és nemzetfeletti jellegük miatt nem kívántak betagozódni a rendszerbe. Emellett fölmerült a szokásos probléma is: 

Egészségének általános romlása, a folyamatos, heves és durva politikai támadások, amelyek érték és amelyeket a szívére vett, teljes kimerüléshez, végül korai halálhoz vezettek. Idő előtt ment el: mindössze 58 éves volt.

*

Felhasznált irodalom:

https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/eotvos.htm
https://rubicon.hu/kalendarium/1813-szeptember-3-eotvos-jozsef-szuletese
https://pestbuda.hu/cikk/20210201_a_150_eve_elhunyt_eotvos_jozsefnek_koszonhetjuk_a_tankotelezettseg_bevezeteset_is
https://abtk.hu/ismerettar/evfordulok/1712-igen-csalatkozik-az-ki-levelekbol-az-ironak-jellemerol-itel-150-eve-halt-meg-eotvos-jozsef
https://cultura.hu/kultura/eotvos-jozsef-es-a-reformok/
https://mult-kor.hu/eotvos-jozsef-betegeskedese-es-halala-20221004
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/6-a-magyar-irodalom-a-xix-szazad-masodik-harmadaban-1C05/eotvos-jozsef-1DED/eotvos-jozsef-elete-1DEE/la
Wikipédia

Nyitókép: Both Balázs/pestbuda.hu