A túlkínálat csak az opportunistáknak kedvez – Zsidai Zoltán Roy a Mandinernek
2021. december 08. 14:01
Gyors és fontos lépéseket tett a kormány a járvány kitörésekor, hogy az azonnali katasztrófát elkerüljük – véli a közgazdász, étteremtulajdonos. Interjúnk.
2021. december 08. 14:01
p
5
1
0
Mentés
Takács Zsolt interjúja a Mandiner hetilapban.
A vendéglátásra és a gasztronómiára készült már az egyetemi évei alatt is?
A vendéglátást az anyatejjel szívtam magamba. A szüleimnek is ez volt a hivatása, és a keresztapámnak is, aki hosszú időn át az amerikai szállodaszövetség elnöke volt. A fél gyerekkoromat a Pierrot-ban töltöttem, ezeknek az éveknek a nyoma ma is látszik a kezemen, rengeteg vágás van rajta. A szüleim nem támogatták, hogy én is vendéglátással foglalkozzak, azt szerették volna, hogy orvos vagy ügyvéd legyek. Közgazdászként végeztem, az egyetem után a legmenőbb európai hátterű stratégiai tanácsadó cégnél, a Roland Bergernél dolgoztam, de 2000 nyarán beszippantott az éppen akkor berobbanó internetalapú startupvilág. Csatlakoztam a világ első mobilfizetési megoldását építő német startuphoz, majd a legjobb barátommal felépítettük az osztrák leányvállalatot. Már épp elindítottuk volna Magyarországon is a rendszert, amikor a nagy dotkomlufi kipukkanása elsodort minket is, a Deutsche Bank kiszállt a cégből, és vége lett. Érdekes, hogy most, negyvenöt évesen már a harmadik nagy világválságot élem meg. Később a Boston Consulting Groupnál dolgoztam, de közben egyfolytában startupokat építettem. Kollégáim javaslatára született meg aztán az ötlet, hogy a családi cégünket kellene „megstartuposítani”.
Mindenképpen itthon akarta kamatoztatni a külföldi egyetemeken elsajátított tudást?
Amikor 2006-ban, harmincévesen egy jó fél évet Miamiban dolgoztam-tanultam, a türkiz óceánparton, a pálmafák árnyékában sétálva elgondolkoztam, biztosan itt akarom-e hagyni ezt az életstílust Budapestért. A válasz elég gyors és egyértelmű igen volt. Egyrészt itt él a családom és a barátaim, másrészt Budapest szépsége és kulturális kínálata onnan nézve is páratlan. Szakmailag pedig a legfontosabb érv az volt, hogy láttam, hová fejlődhet Budapest vendéglátása, turizmusa, és láttam ebben a saját szerepemet. Úgy éreztem, mindazzal a tudással és tapasztalattal, amit addig a nagyvilágban összeszedtem, itt tehetek a legtöbbet. Külföldön az ember gyorsan megtanulja, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, ott is küzdeni kell az eredményért. Ráadásul a család, a barátok fontosak az élethez. Minden fiatalt arra buzdítok, hogy menjen külföldre tanulni, dolgozni, világot látni, majd térjen haza, és kamatoztassa itthon a kint tanultakat.
A karrierjének melyik elemét tekinti a legsikeresebbnek?
Több mint húsz éve dolgozom, így több sikeres állomás és pillanat is van. Büszke vagyok arra, hogy még a diplomám átvétele előtt, huszonhárom évesen Bécsben rám bízták egy nemzetközi tech cég felépítését nulláról. Meghatározó lépés volt, hogy a Magyar Állami Operaház teljes gasztronómiai programját mi építhettük újra, így az a kádári, szocialista vendéglátás színvonaláról a nemzetközi élvonalba lépett. Vagy az, amikor a Kempinski minket választott, és a szálloda megújulásával mi alkothattuk újra a hotel gasztronómiai kínálatát, és létrehoztuk az És bisztrót, amelyet azóta is együtt működtetünk. Ennek folytatása volt a Kempinski marbellai szállodájának még nagyobb ívű átalakítása. A szálloda stratégiai átpozicionálása, több ezer négyzetméter közösségi tér áttervezése és átépítése, továbbá a teljes éttermi és bárkínálat átformálása volt a feladatunk, így nyitott meg a komplexumban a Black Rose The Bar, a Baltazár Bar & Grill, a Spíler Beach Club és a Spíler Pool Bar, ezeket szintén közösen működtetjük. Cégünk fejlődése szempontjából kulcsfontosságú volt, hogy partnerségre léptünk Jamie Oliverrel, amelynek eredményeként nemcsak Budapesten és Bécsben nyitottuk meg e városok legsikeresebb éttermeit, de részesei lettünk egy nemzetközi gasztronómiai alkotóközösségnek is, amely párját ritkítja.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Egy washingtoni agytröszt arról számol be, hogy több amerikai tagállam nekiment a gyermekekre veszélyes pornóiparnak. Erről és a think tankek világáról kérdeztük Pogrányi Lovas Miklóst, az Alapjogokért Központ vezető kutatóját.