Cserhát, a Kéktúra kincse

Kéri Gáspár írása a Mandiner Útravaló különszámában

Az Országos Kéktúra cserháti szakasza dimbes-dombos, szelíd tájaival, archaikus vonásokat őrző falvaival több mint százharminc kilométeren át kanyarog a Börzsöny és a Mátra látványos hegyvonulata között.

Amikor ezeket a sorokat írom, fejben már a Zemplénben járok, hogy a három éve induló nagy kalandom, az Országos Kéktúra befejezésének logisztikai lehetőségeit gondoljam át. Ha az ember kéktúrázásba kezd, ráadásul nem sorrendben, hanem patchworkszerűen járja be a Dunántúli-és az Északi-középhegységen végigvonuló, az Írott-kőtől Hollóházáig tartó, jelenleg 
1168 kilométer hosszúságú jelvényszerző túra­útvonalat, akkor a Cserháttal, főként ha az ország középső régiójában él, nagy valószínűséggel az első tájegységek között fog megismerkedni. Így történt velem is. A Nógrád megyét átszelő két cserháti túraszakasz Nógrád községtől Becskén át Mátraverebélyig 132 kilométer hosszan kígyózik az archaikus atmoszférát sugárzó nógrádi tájban.

A Cserhátban járva gyakran érezzük úgy, hogy megállt vagy legalábbis határozottan lelassult az idő; mintha egészen másképp peregnének errefelé az évtizedek. És ez az érzés nem új keletű, hiszen már a trianoni békeszerződés utáni években jelentős figyelem irányult erre a tájegységre átlagosnál jobban konzerválódott népi kultúrája, településeinek érintetlen szerkezete okán. Közben azért eltelt egy évszázad, amely során a legkülönbözőbb attribútumaival hagyott karmolós nyomokat a szocializmus, mindamellett a jelentős iparosítás mindvégig elkerülte a vidéket. A falvakban most is szembetűnő, hogy sokkal több a kontyolt tetejű, tornácos palóc ház, mint a hatvanas évek óta a magyar vidék építészeti arculatát uniformizáló Kádár-kocka – utóbbiból persze itt sincs hiány.

Ami az előnye, az a hátránya is a vidéknek: a konzerválódott viszonyok nemcsak bizonyos kulturális értékeket őriztek meg, a szerény egzisztenciák is szembetűnők, ami néhol különös kontrasztot alkot a történelmi rétegekkel. Számos várromot rejt a vidék, közülük a legismertebb a hollókői, amelynek sziklaszirtet követő organikus alaprajza egyedi látványt nyújt a UNESCO-védelem alatt álló község fölé magasodva. Ott van továbbá túránk kezdőpontján a nógrádi vár, a Cserhát közepén fekvő Szanda látványos kilátópontként sem elhanyagolható várának romjai is. Néhány főúri kastély mellett a Cserhátban találjuk a Rákóczi-szabadságharc egyik utolsó ütközetének, a romhányinak a csataterét, Ősagárd település neve pedig a királyi agártenyésztők emlékét őrzi. Terény az egyik legtudatosabb fenntartója a tájegység szellemének, Becskén sztúpa mellett vezet el utunk, hogy Sámsonháza felhagyott kőfejtőjének tanösvényén már a földtörténeti korok legváltozatosabb rétegeit, köztük varázslatos fosszíliákat fedezzünk fel. És bár szelídnek mondható a cserháti táj, azért a Naszály megmászása kíván némi erőnlétet, amiért cserébe mediterrán jellegű karsztos lankák, gyógynövények, karsztbokor­erdők, valamint tiszta időben a Mátráig érő, lélegzetelállító horizont a jutalom.

A kényelmesen hat-hét nap alatt végigjárható Cserhátot több részletben öt túranapon abszolváltam, s így is jutott időm számos kitérőre. A tájegység befejezésének megkoronázását a Mátraverebély fölött, az erdőben található Mária-kegyhely, nevezetesen a szentkúti basilica minor barokk épületegyüttesének vasárnapi misztériuma jelentette, valamint az a jéghideg forrásvíz, amelyhez Szent László-legendánk egyike is kötődik. Mátraverebély viszont már nevében is a Mátrát előlegezi, amelyet gyönyörű gótikus templom mellett elhaladva, a Zagyva folyón átkelve érhetünk el.

A Kéktúrának természeti tájaink és kulturális örökségünk megismerése mellett legalább annyira fontos része a helyi emberek, a vidéki Magyarország állapotának megismerése, ahol a közösségi terek, buszmegállók és italboltok – utóbbiak egy-egy keményebb nyári napon az oázis felbecsülhetetlen értékű szerepét is betöltve – gazdagítják élményeinket. A kék ezért minden tekintetben nagy kaland, és bárhol lépünk is rá az elindulás határozott szándékával, az élmények és a megismerés iránti folyamatos vágy onnantól kezdve nem ereszt el.

***

***

***

***

***

Fotók: Kéri Gáspár